A kutyák szőrös gyerekek, a malacok pedig kövér kutyák... Nagyon jó viszonyban vagyok az állatorvosokkal a kutyák miatt. Az írásaim fellendítették a forgalmukat, nekem pedig, ha imádott Gusztimat valamiért nem érem el, rendelkezésemre állnak az ország bármely részén. Ilyen helyzetben ismertem meg a könyv szerzőjét is, akihez a gondatlanságból agyonetetett Jankát vittük. Én csak egy aprócska csontot adtam neki, de a hat vendég nálunk ugyanazt gondolta, mint én, egy pici darab nem számít, és olyan kedvesen kéri. Hét már számított. A doktor úr, a szerző, nem az orvostudományok magaslatairól szólt nekem, hogy tegye a kutyáját a vizsgálóasztalra, hanem mint minden rendes kutyabarát ember, leguggolt Jankához, és beszélgetett vele. Megegyeztek, feltette a vizsgálóasztalra… Janka a második és a harmadik alkalommal is szívesen jött a rendelőbe. Szóval ilyen állatorvos a szerző. Ha viszont elolvassák ezeket a „jegyzeteket”, kiderül, hogy nemcsak a kutyákkal, de minden állattal jól megvan, történetei nemcsak egy-egy állatorvosi problémáról szólnak, hanem az állat és az ember különleges kapcsolatairól is. A doktor úr szerencsére nemcsak az orvosláshoz ért, remek tolla van, és egy-egy esetből érdekes, izgalmas történetek kerekedtek ki, melyeket minden állatszerető ember szívesen olvashat. Csányi Vilmos